Egymásra meredtek, míg a varázsló köhintése észre nem térített őket. – Folytasd, kérlek! – mondta halkan a kámzsás alak, mire a mesélő szemmel láthatóan megborzongott. – Egy cellában ébredtem, ahol egy vadászkéssel hadonászó gyerek rugdalt széles vigyorral a képén. Miközben próbáltam magamhoz térni, pórázt vetett a nyakamba, aztán kiráncigált a folyosóra. Számszeríjas őrök figyelték minden mozdulatunkat az elbarikádozott bejárat felől, de a fiú az ellenkező irányba, egy lefelé vezető lépcsősor felé terelt. Azt mondta eljött az etetés ideje, ennél többet nem tudtam kihúzni belőle. Dögletes bűzben ereszkedtünk mind mélyebbre a kazamatákban. A vaskos ajtók mögül olyan hangok szűrődtek ki, amiket önszántából egyetlen ember vagy állat sem ad ki. Az út…