Pifta, a poftáf páfi, hajnali negyed tizenegykor érkezett. A három kutya égszaggató vonyítására először átfordultam a másik oldalamra, és a fejemre húztam a párnát, amit aztán káromkodva vágtam az ajtóhoz, amikor megszólalt a csengő. Az álomból ébredve segítség nélkül is morcos voltam, a folyamatos bimbambolás meg nemigen segített ezen. Felültem, megpróbáltam kitapogatni a papucsot a lábammal. – Ó, hogy a radai rosseb! – nyögtem, amikor beleléptem a papucs csatjába. Mezítláb kisántikáltam az előszobába. Letámaszkodtam és kezdtem szétrugdalni a cipőket, hogy megkeressem a szandált. Persze csak az egyiket találtam meg. A másik lábbal belecsúsztam az kutyafuttató edzőcipőbe, csak hogy végre haladjak. Hajnalban kettőre zártam az ajtót. Ez csak akkor tudatosult bennem,…