– Maga volt az Assylin barátja? A férfi végignézett a smaragdzöld fán és bólintott. – Együtt hajóztunk. A reylh lehajolt, egy marék port vett fel a kövekkel szegélyezett halomról és a levegőbe dobta. – Elnézését kérem az udvariatlanságunkért. Nem tudtuk, hogy ön Grin Evans navigátor! – Semmi gond – legyintett az űrhajós, azután óvatosan a törzs felé nyúlt. – Szabad? A kísérője hátán átrendeződtek a pikkelyek, ahogy felegyenesedett. A távolban torokhangú bömbölés verte fel a csendet. – Az Assylinnek minden bizonnyal nem lesz kifogása, navigátor. A férfi leeresztette a kezét. – És magának, Thoden? A reylh előbb a fára nézett, aztán vissza Evansra. – Ritkán engedünk emberi lényt az állomáson…