Az olvasói bétázásról

Sokan talán nem tudják, hogy íróként, és ezzel a tapasztalatom szerint nem vagyok egyedül,  éppen úgy szükség van előolvasókra (bétákra) , mint a játékiparban a fejlesztőknek a lelkes tesztelőkre.

Személy szerint mindkét oldalát kedvelem az előolvasásnak.

Amikor más írók novelláit, vagy regényrészleteit kézhez kapom, egy új világ tárul elém, akár egy könyv lapjain, viszont itt még tudom, hogy ebben a fázisban még nem kész a mű. Ilyenkor megtisztelve érzem magam, mert az író bizalommal van irántam,  mint olvasó irántam. Ezekben az írások szépsége, hogy pont úgy, ahogy egy megvásárolt könyvnél, kaphatunk gyöngyszemeket és hibáktól hemzsegő oldalakat, viszont amennyiben vesszük a fáradságot és az észrevételeinket megosztjuk a szerzővel, segítjük őt a fejlődésében.

Amikor bétázok, szeretem egy lendülettel elolvasni a szöveget, és olvasás közben a felmerült gondolataimat azonnal rögzíteni. Amikor tévedek egy-egy következtetés kapcsán és később megtalálom a magyarázatot a logikai, vagy egyéb hibára, akkor nem törlöm a megjegyzést, hanem ahol megtaláltam a megoldást, oda ezt feljegyzem. A szöveg végére minden esetben egy áttekintést írok a szöveg minőségével és az  észrevételek összefoglalójával.

Szerzője válogatja, hogy a visszaérkező észrevételek közül mit fogad meg és mivel nem foglalkozik. Vannak emberek, akik amikor először kilépnek a családi-ismerősi olvasókörből, ahol addig csak dicséretet kaptak, megsértődnek akkor, amikor ilyen, megjegyzésekkel teletűzdelt anyagot kapnak kézhez. Sajnos nem látják át, hogy az előolvasó megtisztelte őket azzal, hogy rászánta az idejét és nem egy kétsoros megjegyzéssel küldte vissza az írást. Ők azok, akik válasz nélkül eltűnnek és később sem jelentkeznek. Ők vannak kevesebben.

Saját részről minden véleményt örömmel fogadok. A jól megválasztott bétázók, vagy adott esetben szándékosan a nem csak egy célközönségnek kiadott írás, sok potenciát rejt magában. Az előolvasói vélemény több szempontból is fontos. A bétázó kicsit kritikus és kicsit szerkesztő is, amikor feljegyzi hibákat, amik elkerülték az író figyelmét. Az előolvasó lehet bizonyos témákban felkészültebb az írónál és tanácsaival helyes irányba tud terelni dolgokat, vagy fel tudja hívni a figyelmet arra, mit kellene kutatással hitelesebbé tenni.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban kialakult egy ismeretségi kör, jórészt maguk is gyakorló írókból, akik szívesen olvassák az írásaim és bizony hízelgés nélkül rámutatnak a hibákra. A “több szem többet lát” igazsága a visszaérkezett javításokban jól tapasztalható. Ezúton  is köszönöm az állandó segítőim munkáját!

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Ez a weboldal sütiket használ!

Ha elfogadod a weboldal statisztikákhoz szükséges sütiket használatát. Amennyiben nem engedélyezed a használatát, akkor az oldal továbbra is elérhető, viszont az nem küld információkat rólad.