A Zsoldos Péter díjon indult novelláim értékelése

Az Új Galaxis 25. számában megjelent két novellám az idei évben bekerült a Zsoldos Péter díjra jelölt novellák közé, ahol ugyan díjat nem nyertem, de az értékelések alapján újult erővel dolgozhatok  a többi írásomon.

S.Sárdi Margit értékelése

RÁTKAI Szilver (Johhny Silver), Ami nem változik, Új Galaxis 25, 130-135.

A novella világa Babits örök háborújára emlékeztet, ahol a háború öncél, nemzettől függetlenül. A kesernyés hangulatot jól szolgálja az ismétlődések rendszere, s egyben ez adja az örökkévalóság érzését.

RÁTKAI Szilver (Johhny Silver), Síri csend, Új Galaxis 25, Kódex, 23-34.

A novella bevált elemekből van összerakva: ellentét a Föld és a kolóniák között, kétes szerepű nagy cég, űrbaleset, a túlélő bűntudata. Ám az elemek nincsenek jól összeépítve, a nagy ellentétek csupán egy veszekedés anyagául szolgálnak, s az űrhajósok veszekedése nem elegendő ok a túlélő bűntudatára. A végső csattanó még az addigi feszültséget is érvényteleníti: bármilyen zavart egy ember, küzdelmeiben osztozunk, de egy kiborg elromlásának tünetei nem váltanak ki együttérzést.

 

Domokos Áron értékelése

SILVER, Johhny (Rátkai Szilver): Ami nem változik. Új Galaxis 25.

A szűkszavú énelbeszélő szellemi, észlelési horizontján belül (mesélni akar, aztán töpreng, kérdezősködik, tépelődik) értesülhetünk a vízhiány miatt kialakult háborúról, majd permanens hadiállapotról valamikor (akár a 20. vagy a 21. századból). A hangulat, az életfeltételek (kollektivizmus, kötelező munkaszolgálat, kiképzőtábor, élelmiszerjegy, katonák és ún, „selejtek” vagy szolgálatmegtagadók, rengeteg gyári munka, szolidaritás- és bizalomhiány) emlékeztetnek a negyvenes-ötvenes évek Szovjetuniójára, de mindenféle jelölő nélkül végül csak az univerzális nyomasztó helyzetet mutatja fel. Didaxis nélkül mutatja fel azt is, hogy a háború résztvevőinek (akár katona, akár a háttérország dolgozója) szinte mindegy, melyik oldalon állnak.

SILVER, Johhny (Rátkai Szilver): Síri Csend. Új Galaxis 25.

Több hosszú flash-backre és kerettörténetre/keret-szituációra épülő, zavarba ejtő, űrbeli elbeszélés. A zavarba ejtés abból fakad, hogy a balesetet szenvedő űrhajó túlélőjének személye emberinek tűnik, és nem is. Szívesen politizál („kormány”, azaz a Társaság nevű irányító főhatalom- és kolonizáláspárti), irritálja, ha közelről beszélnek hozzá, Borgsonnak hívják, de Rensnek szólítják, amit nem is ért, mindenáron el akarja temetni a társait; ám amikor a tükörbe néz, az elszenesedett fülén kívül vörösfényű szemeket lát. A túlélő android dilemmáit a csattanó végül egy újabb, de meg nem írt történetbe vezeti át, akár egy regény első fejezete.

Forrás:

 

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Ez a weboldal sütiket használ!

Ha elfogadod a weboldal statisztikákhoz szükséges sütiket használatát. Amennyiben nem engedélyezed a használatát, akkor az oldal továbbra is elérhető, viszont az nem küld információkat rólad.