2018. évi Preyer novellapályázat értékelése

Az Avana egyesület zsűrije minden évben lehetővé teszti a Preyer Hugo novellapályázaton indulók számára, hogy megismerjék a zsűri véleményét a beadott írásukról.

Az értékelést az idei évben is kikértem, mert úgy gondolom, hogy fontos látni, hogy a zsűri hogyan látja az egyes írásokat, hiszen ezek később rendkívül hasznosak lehetnek.

Lássuk hát a zsűri véleményét.

Johhny Silver: Tizenöt év.

VL.

Tündéri és nagyon szarkasztikus történet. Nagyon életszagú, még az sf vonal is igen jól illik bele. Jó lett volna kicsit többet megtudni a szereplőkről, és azt nem a bírótól, hanem az írótól. A nevekkel nem voltam kibékülve, de legyen ez az én problémám.

BKK.

Elmebájos kis idill. Egyszerre humoros és abszurd, mindenesetre nagyon emberi. A nevek nagyon érdekesek: Kissé északeurópaiasak, kissé szlávosak, de inkább semmire se hasonlítanak, ezért azt sugallják, hogy nációtól függetlenül, általában az európai életmódú emberekről szól. A „Siselka” különösen zseniális.

RJ.

Na, így kell ezt! A karakterek élnek, lélegeznek, hitelesek, a párbeszédek élvezetesek, még akkor is, amikor csak a gyűrött ingen civakodnak a felek. A fiktív, jövőbeli jogrendszer érdekes, átgondolt és mégis a jelen problémáiból táplálkozik – egyszerre megdöbbentő és fájdalmasan hihető. A novella nincs túlírva, épp annyi információt ad át, amennyi szükséges, jó a felépítése és plusz pont, amiért még szórakoztató is. A nevek – Siselka és Lasse – nagyon tetszettek, végre nem egy Adam, Mary, John meg Sarah, hanem valami egyedi, de mégsem hivalkodóan egyedi.

Nem tudom másképp megfogalmazni, ez a novella tökéletes, semmilyen hibát nem találtam benne! Elismerésem!

BP.

A történet családi veszekedéssel indul. Ám jó veszekedést írni nem olyan könnyű, egy kis színházismeret kell hozzá. A rivalizáción alapuló veszekedésekben ugyanis ritkán egyenlő a két fél, egyikül alacsonyabb, a másik magasabb pozícióban van. A magas pozíciójú általában aktívabb és az alacsony passzívabb fél. A jó veszekedésleírás trükkje abban áll, hogy ezt az alá-fölérendeltséget hirtelen és jól tudjuk időnként megfordítani.

A fogalmazás mindemellett megfelelő, és a szöveg formázása is minden szempontból helyes.

A táveljárás kitűnő ötlet, mert így kiküszöböli az író a tárgyalóterembe való utazás hervasztó és hosszadalmas leírását, illetve annak kihagyását, ami meg a ritmust tenné tönkre.

A fordulat ábrázolása is jó, a válás helyett az összetartozási per meglepő.

A beszélgetés végig életszerű és érdekes.

Az inverz válás tulajdonképpen egy társadalmi (jogi) fikció, attól függően science fiction, hogy a jog területét tudománynak tekintjük-e, én hajlok rá, hogy annak lehet tekinteni.

Ebben az esetben egy tudományterület fikcionalizálása történik, mi pedig egy rövid, de kitűnő sci-fi novellát olvastunk.

 

Johhny Silver: Holtak a holtakkal

VL.

Igen jól megírt keserű, de élettel teli történet. A környezet, és azt befolyásoló tényezők is a helyükön vannak. A háttér világ sokszor csak megemlíttetik, de van hangulata. Talán több közeledés, kapcsolat kezdeményezés is bele fért volna. De így is magával ragadja az olvasót a hangulat.

BKK.

Lassan tárul fel a kegyetlen valóság. Drámai.

RJ.

Megrázó történet egy mogorva kapitány és a hajójára kerülő fiú kapcsolatáról, az apa-fiú történetek hagyományait követve. A történet inkább az érzésekre helyezi a hangsúlyt, a hajtómű és a térugrások fizikai magyarázata – holott kulcsfontosságú eleme a történetnek a stortnak nevezett utazás – háttérbe szorul. A hatása azonban meglepő, főleg a kapitány utolsó mondatát figyelembe véve.

Nagyszerűen megírt történet, de a háttérvilág és a hajtómű pontosabb, közérthetőbb elmagyarázása által (még ha nem is hard sf módon, hiszen úgy valószínűleg nem menne) még nagyobbat ütne.

 BP.

A cím kitűnő.

A történet jó fogalmazással és megfelelő tördeléssel indul, de az eleje kicsit unalmas. Öt oldalon keresztül tart a téma felvezetése, ami a hangulati összhatás érdekében még elmegy, de a novella feszültsége a negyedik oldal végére jelentősen visszaesik. Nincs érdekesen megírva a felvezető rész. Ezt követően a párbeszédekből rengeteg információt megtudunk, lassan ráébredünk arra az állapotra, ami az írás fő gondolati magva. A hősök gyors öregedése nincs a szánkba rágva, ami nagyon helyes, viszont gegszerűen megjelenik az utolsó mondatban. Hogy ezt az utolsó mondatot érdemes volt-e beletenni, nem tudom. Szerintem anélkül is érthető lehet – bár talán nem mindenkinek (ebben az esetben indokolt a megerősítés).

Összességében egy gondosan megírt, jól felépített történetnek tartom, ami igazi science fiction minden részletében.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Ez a weboldal sütiket használ!

Ha elfogadod a weboldal statisztikákhoz szükséges sütiket használatát. Amennyiben nem engedélyezed a használatát, akkor az oldal továbbra is elérhető, viszont az nem küld információkat rólad.