Minden erejét összeszedve rugaszkodott el a csúszós, sáros talajtól, hisz tudta jól, az élete függ az ugrástól.  A földrengető dörrenéssel egy időben landolt egy jókora pocsolyában. Fáradtan vibráló izmokkal, a végsőkig kimerülten hevert a zuhogó esőben. Szívesen fekve maradt volna, de a ruhája alá szivárgó zavaros lötty jéghideg érintése mozgásra késztette. Feledve megpróbáltatásait, sajgó tagjait, fújtatva feltápászkodott a földről. Lényegében örömet kellett volna éreznie, hogy sikerült, ha még oly nehezen is, átjutnia ezen a veszélyes szakaszon, de e helyett – feleszmélve – bizalmatlanul pislantott a háta mögé. Az utolsó pillanatban jutott át a lezuhanó, súlyos rács alatt, míg üldözője, a hatalmas termetű, emberszabású majom a túloldalon rekedt. A gonosz teremtmény…